Története a Watch Dogs 2-nek
Van a videojátékoknak egy meglehetősen népszerű irányvonala, amely valós metropoliszok, vagy azokról mintázott digitális nagyvárosok utcáin zajló, szélsebes és kőkemény on- és offline akciót tartogat a nagyközönség számára. Az ilyesfajta programok a már említett pörgős játékmenetük mellett az egyszeri játékost azonnal beszippantó, jókora méretű és remekül kidolgozott környezetükkel, a bennük rejlő rengeteg tennivalóval és a legtöbb esetben szuper megvalósításukkal nyerik meg a felhasználók oroszlánrészét. Aa Watch Dogs említhető a stílus legjelesebb képviselőjeként. Az utóbbi játék folytatása, a cikkünkben bemutatásra kerülő Watch Dogs 2 a fejlesztők ígéretéhez híven, érezhetően igyekszik kijavítani a sokak (pl. GeryG kollégám) szerint csak az „egy széria bevezető részének gyerekbetegségeivel küzdő” előző epizód kisebb-nagyobb hibáit, amelyek azonban két évvel ezelőtt nem akadályozták meg, hogy a játék tízmilliós példányszámban keljen el és különböző rekordokat döntsön meg.
